Sírj, ha lelked úgy akarja,

Mutasd szíved bánatát,

Hisz mit ér az, ki mosolyt színlel,

S közben szíve meg - meg áll.





Gyertya gyullad meg minden nap,

Nélküled hideg és nyugtalan.

Önmagam soha nem leszek,

Semmiben immár nem hiszek.

Elfelejtettem élni már,

Szívemben nem lesz többé nyár.





Hogy nem lehetsz vele, neki is ugyanúgy fáj,
És ő is csak a te ölelésedre vár,
Hogy veled lehessen, mindenét oda adná,
S érzéseit a világba kiáltaná.

S a perc, mely titeket újra együtt talál,
Az tesz majd igazán boldoggá.
Változtatja át szívetek nehéz láncát,
Örökre összekötő, könnyű szivárvánnyá.